Isten kardja

Tulipán Tamás: Isten kardja

Olybá tűnik, hogy a hun királyok küldetéstudattal érkeztek Nyugatra, melyben valamilyen komoly próféciának, jövendölésnek is szerepe lehetett. Az "Isten kardja" monda alapján arra következtethetünk, hogy a nyugati terrorállam (Róma) megfékezése és e vérszomjas sárkány feletti uralom egy olyan hun királynak jut feladatként, aki megkapja mindehhez a mennyei fegyvert, a jelet. Nyilván a nyugati részeket igazgató hun királyok és hadvezérek mind remélték, hogy a mennyei jel, az isteni fegyver az ő idejükben, vagy területükön bukkan fel, s így őket éri a szent küldetés. A Kr.u. 300-as évek végétől egymást váltó nyugati hun királyok feltehetően mind vágytak erre a megtiszteltetésre, és a hun nép is áhítozta a jövendölés beteljesülését. Azonban mennyei akarat szerint egyik idejében sem tűnt fel a jel, hanem mikor Atilla király uralkodni kezdett megtörtént az a különös eseménysor, melyben egy pásztorfiú a véres lábú állat révén megtalálta a földből élével kiálló kardot, mit azonnal vittek a királyhoz. Ez volt a jel. Kevesen teszik fel a kérdést, hogy miért volt ez jel? A választ a magyar Nimród-hagyomány adja meg (Gönczi Tamás "Nimród gyűrűje" c. könyve közli a lejegyzett elbeszélést), mely világosan elbeszéli, hogy Nimródnak adatott a világon először ez a jel, mikor is királlyá válásához meg kellett találnia a mennyei fegyvert. Vándorlásában észrevette, hogy lába sebes és vérzik, keresvén okát megtalálta az élével kiálló fegyvert, mit addig (a Vízözön utáni) ember nem ismert. A kard birtoklása tette tehát Nimródot a világ első királyává. Nyilvánvaló, hogy miképp világunk első korszakának elején, úgy utolsó korszakának elején is az nyerheti meg a "világkirály" címet, akinél Isten kardja ismét feltűnik. Véleményem szerint itt nem az a tárgyi kard a fontos, mit ténylegesen megtaláltak - azaz lényegtelen, hogy ezt a kardot ki kovácsolta és mikor, és ki használta előtte, stb., egy hajdani csata színhelyén is legeltethetett a pásztorfiú, hogy kardra lelt. A fontos a megtalálás eseménysora, mely felidézi az első király mennyei megbízatásának jeleit. Itt a királyságról van szó, nem a kardról. Érdemes megemlíteni, hogy Nimród nem tudta maga kihúzni a kardot a földből, hanem a Turul madár emelte ki és adta Nimródnak. (Egyébként ez a jel szerepel mindmáig a honvédség címerében!) - Érthető tehát, hogy miután a pásztorfiú elvitte a talált kardot és elbeszélte annak megtalálását a királynak Atilla Nimród unokájának nevezte magát és a Turult zászlajára és pajzsára tette. Nincs mód itt a történeti háttérről bőven értekezni, ennyit fontosnak tartottam megosztani. A festmény jelentésrétegeiről csak annyit, hogy tizenkét alak népesíti be jól azonosítható jelekkel az évkörnek megfelelően. A stílus realisztikusabb, mint eredetileg akartam, bár még így is sikerült egy visszafogott, templomias, idealizáltabb ízlésben fogalmazni, azt hiszem. Ha az ember részletezni kezd, nehéz visszafognia magát, hogy ne menjen el a teljes látványhűség irányába. Igyekeztem elkerülni a perspektíva, és a fény-árnyék ügyeit, de még így is túlságosan realisztikus. Van a képen még jópár dolog, amiről felesleges írnom, mert nézni kell. - Miután "elkészültem" vele, sok dolgot máris másképp csinálnék rajta. A fotó nem igazán jó, a kép torzulásban van, ennél jobban nem tudtam helyrepofozni, pedig dolgoztam vele. A festmény mérete és a fényképezőgépünk képessége nem teszik lehetővé, hogy ettől jobb reprodukciót tudjak készíteni, a színek is másak itt-ott, mint az eredetin. Mindezek ellenére talán élvezhető és tanulságot hordoz így is nemzetem számára.

Nyiradony.hu

nyiradony.hu
"Rendkívüli jellegzetessége a nyíradonyi Őskapunak, hogy civil kezdeményezésből fejlődött ki, sok ember áldozatos munkája és összefogása érlelte, mit a város önkormányzata példaértékűen felkarolt. Bizonyította ezt a hosszú névsor, a többi mint negyven ember, akik képesek voltak az alkotókkal nagyot álmodni. Tasó László Országgyűlési képviselő, Nyíradony város polgármestere, ünnepi beszédében kihangsúlyozta, nagy erő rejlik abban ha az emberek együtt, közösségben vannak, mert így álomnak vélt céljuk is megvalósulhat. Az ünnepi műsor fénypontjaként leplezte az Őskapu emlékművet. A közönség tapssal fogadta az eléje táruló látványt s míg csodálták a Kaput, felhangzott Csanád Béla, költő népdalra vitt Hálahimnusz című versének egy részlete is. Majd egy rövid elemzés meghallgatásával próbáltak a szemlélődők közelebb jutni az Őskapu gazdag jelentéstartalmához, melyet bármikor személyesen is elolvashatnak az emlékmű előtt.     A nyíradonyi emlékmű gondolatát Móricz Sándor kapta Istentől, hogy az szívében kicsírázva, annak felnövekedését és gyümölcsözését hűen gondozza, sokszor rendkívül nagy terhet és áldozatot vállalva. A feladathoz segítséget is kapott Tulipán Tamás festőművész személyében, aki nagy érzékenységgel és tudással tervezte a kaput és töltötte meg gazdag tartalommal. E különös ikerpár szellemi és lelki gyermeke lett az Őskapu. Egy éven át minden áldozatot meghozva keményen dolgoztak, épp ezért Nyíradony város polgárainak nevében a jövendő generáció jelképes köszönő ajándékot nyújtott át nekik!  Végül az ünnepi műsor legemelkedettebb, szakrális része következett, az emlékmű felszentelése és megáldása. A Nyíradonyban jelenlévő három nagy történelmi egyház lelkipásztorai Jézus Krisztus szeretetével pecsételték meg az emlékművet és ezzel kiemelték az átlag emlékművek sorából. Papp Miklós, görög katolikus parókus szentelte az emlékmű azon oldalát, melyen Jézus Urunk van megjelenítve, Sárközi Balázs római katolikus plébános azt az oldalt hintette a szent vízzel, melyen Boldogasszonyunk tűnik fel. Majd Nagy Istvánné Ács Erzsébet református lelkészasszony megáldotta az emlékművet és az egybegyűlteket, s ezen résznek koronázásaként mindenkit arra hívott mondják el közösen az Úrtól kapott imádságunkat. A szervezők bizakodnak benne, hogy az Istentől leszálló áldás védelmezi, s egyfajta templommá avatja azt a helyet, ahol áll az emlékmű."
 http://www.nyiradony.hu/onkormanyzat/hirek/2011/03/31/92710/oskapu-avatas/